Idén is a felső tagozatosok népes csapatával indultunk el július elején a Zuglói Önkormányzat soltvadkerti gyermektáborába.
Gabi néni, Györgyi néni és Emőke néni mellett nyolc régi kaffkás alkotta a tábori vezetőséget, vagyis a Mindentlátó Nagytestvérek törzsét, hiszen indiántáborban voltunk ezen a nyáron.
A táborlakók tíz kisebb törzsre váltak szét a megérkezés estéjén és így vetélkedtek egymással a hét folyamán. Tábori és iskolai feladatok váltogatták egymást: volt akadálypálya – kétféle is, lóti-futi, zenefelismerő, Zenét vagy semmit vetélkedő, foci – pokróclabda – és kidobós bajnokság, pókerverseny.
Kerestük a Leg-eket is: a legfeketébb lábú, a legszebb, a leggyorsabb, a legjobban halló, a legélesebb szemű indiánt. Az éjszakai fürdőzés során bizonyítottuk a bátorságunkat, a szobaszemléken a „tisztaságmániánkat”, a reggeli tornán a fittségünket. Készítettünk totemoszlopot, álomfogókat, soltvadkerti emlék-bögréket.
Igazi nyaralós időt fogtunk ki, még a péntek esti vihar sem szegte kedvünket. A mindennapi strandolás, a rengeteg vetélkedő és társasjáték közben jókat beszélgettünk, nagyokat nevettünk, igyekeztünk jobban megismerni egymást. Erre úgy teremtettünk lehetőséget, hogy a mobilok egy dobozba zárva várták a napi csendespihenőket, amikor a táborlakók kézbe vehették a telefonjaikat.
A hetet Disco és egy fergeteges karaoke-party zárta, amit mi még megtoldottunk – az egyik ifink jóvoltából – búcsúesti gitározással.
Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon- nagyon jól éreztük magunkat és már most várjuk, hogy jövő nyáron újra mehessünk!
Uff! Én beszéltem.